BARKÁSZ LAJOS 1884 – 1960
A budapesti Mintarajziskolában tanult, majd rajztanárként tevékenykedett Máramarosszigeten. 1904-től számos alkalommal kiállított a Nemzeti Szalonban. 1926-ban részt vett a Hódmezővásárhelyi Művészek Társaságának alapításában, majd a Magyar Képzőművészek Egyesületének elnöke lett.
KOSZTA JÓZSEF BRASSÓ, 1861 – 1949, BUDAPEST
Művészképzésben először a bécsi akadémián vett részt 1882-ben, majd a pesti Mintarajziskolában töltött évek müncheni tanulmányokkal folytatódtak és Benczúr Gyula mesteriskolájának elvégzésével fejeződtek be. 1902-ben Nagybányára ment, de a művészteleptől távolabb eső Felsőbányán dolgozott. Festett Szolnokon is, bejárta az Alföldet, végül Szentes mellett telepedett le. Tanyáján meglátogatta Nagy István, s baráti viszonyban volt Tornyaival, Rudnayval is. A KUT és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja volt. Emlékét a róla elnevezett múzeum őrzi Szentesen.
KOHÁN GYÖRGY GYULAVÁRI, 1910 – 1966, GYULA
1929-től 1930-ig Glatz Oszkár növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, majd Párizsban képezte magát. 1935-ben Milánóban járt tanulmányúton, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le. A harmincas években rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalonban és a Tamás Galériában. Irodalom: SUPKA Magdolna: Kohán György, Önkormányzat, Gyula, 2001
HOLLÓ LÁSZLÓ KISKUNFÉLEGYHÁZA, 1887 – 1976, DEBRECEN
Festő, grafikus. 1904-1909 között a budapesti Mintarajziskolában
részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre és Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. Ezt követően 1909-11-ben Münchenben, Hollósy Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, 1928 után Tiszadadán és Tokajban töltötte nyarait. Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974- ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú
önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1910-től vesz részt hazai és külföldi kiállításon. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban – újrarendezve – önálló debreceni emlékmúzeuma. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza), a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Monográfiák: Végvári L.: Holló László, Debrecen, 1990; Bényei J.: Holló László életműve, Debrecen, 1993.
ENDRE BÉLA SZEGED, 1870 – 1928, MÁRTÉLY
Festő, kerámia tervező. Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd Párizsban és Rómában képezte magát. Mestere: Kacziány Ödön. Szülővárosában telepedett le, ahol együtt dolgozott Tornyai Jánossal. 1899-től többször szerepeltek közösen alföldi tárlatokon. Egyéni kiállítása
volt 1912-ben Hódmezővásárhelyen, 1913-ban Makón, 1914-ben Aradon. Terveket készített a hódmezővásárhelyi majolikaüzem részére, melynek egyik alapítója volt. Műveiből emlékkiállítást rendeztek 1950-ben és 1958-ban Hódmezővásárhelyen, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában. Művei
megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi múzeum gyűjteményében.
MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ BECZKÓ, 1852 – 1919, BÉCS
1870-1871-ben még mérnöknek tanult, de hamarosan átjelentkezett a müncheni akadémiára. 1873-ban Párizsban, az École de Beaux Arts-on képezte magát, 1878-ban itáliai körútra indult. 1897-ben önálló kiállítása nyílt Párizsban. A hetvenes években járt először Szolnokon, 1902-ben részt vett a művésztelep alapításában. Állandó utazásainak csomópontja Párizs, Bécs, Budapest volt, és családi birtoka, Beczkó. Vonzotta a szegénység világa és a társadalom perifériájára kerültek társasága; modelljei voltak, támogatást nyújtott nekik, közöttük élt és élt meg mély kapcsolatokat. A világháborúban hadifestőként teljesített szolgálatot. Intellektuális karaktere, melyet a Párizsban megismert teozófiai és buddhista eszmék árnyalnak, jegyzetfüzeteinek, naplóinak sorozatából is kirajzolódik.
