Az alföldi iskola
Alföldi iskola illetve alföldi festők néven emlegeti a művészettörténet azokat a festőket, akik a 20. század első felében Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Debrecenben, a szolnoki művésztelepen, azaz a Nagyalföldön működtek. Művészetükben Munkácsy Mihály mágikus realizmusát és a nagybányai iskola plein air stílusát követték.
Az alföldi iskola jellemzése
Nem egy valóságos iskoláról van szó, de azonos indíttatásról és célokról, tisztelték Munkácsy Mihály művészetét és a nagybányai festőket, s mint ők, hazájukért akartak valamit tenni, céljuk volt a Nagyalföldet megfesteni olyannak, amilyennek ők látták. Művészetükkel céljaikat betöltötték, megelevenítették képeiken a Nagyalföld korabeli tájait, civilizációs szintjét, hangulatát, az ott élő emberek életmódját. Közben különböző irányokban fejlődött stílusuk, realista, szimbolista kompozíciók kiteljesítése; expresszionista, konstruktív, posztimpresszionista irányokba való elmozdulás is jellemzi munkáikat.
Endre Béla, Tornyai János, Nagy István, Koszta József, Rudnay Gyula, Holló László mellett Mednyánszky Lászlót is az alföldi festők sorához kapcsolják, mert szép alföldi tájakat is festett, ha kicsit elidőzött a szolnoki művésztelepen vagy a Nagyalföld más településein, de valójában ő folyton az egész Kárpát-medencét járta, tehát az ő művészeti képei nagy tájat ölelnek fel.
Figyelemreméltó Pásztor János szobrász baráti kapcsolata az alföldi festőkkel. Hódmezővásárhelyen az 1900-as években barátságot kötött Rudnay Gyulával, Endre Bélával, Tornyai Jánossal, akik éppen egy műteremben festettek. Pásztor művészetének emberábrázolása hasonlatos az alföldi festőkéhez, szeretet, melegség árad alkotásaiból, mélyen kötődött az alföldi emberekhez, s az általuk tisztelt történelmi hősökhöz (II. Rákóczi Ferenc; az első világháború hősi halált halt katonáinak emlékművei). 1909-től rövid időre Rubletzky Géza (1881-1970) szobrász is csatlakozott Tornyaiékhoz, Rubletzky és Tornyai közös kiállítást is rendeztek Hódmezővásárhelyen. Az alföldi iskola céljait később a hódmezővásárhelyi művésztelep vitte tovább. Érintőlegesen később is több festő követte az alföldi iskola stílusát, köztük Bényi László, aki előbb a Nagyalföld, majd a Balaton tájait festette.
Az alföldi festészet gyűjtőfogalma azoknak a művészeknek a munkásságát tartalmazza, akik az alföldi táj és a paraszti életforma témakörében a realizmus magyar hagyományából indultak ki és különböző alkatuk szerint más és más stílusfejlődés útján, de valamennyien az expresszív festői kifejezésmód felé haladtak. A főként Hódmezővásárhelyhez kötődő alföldi iskola önálló karakterű festői közül Tornyai János volt a legdrámaibb és Rudnay Gyula a legromantikusabb, de a külön úton haladó Koszta József volt az a festő, aki a tízes évek második felében a végső határig fokozott színintenzításával és indulatos gesztusaival a legmesszebbre ment az intuitív, expresszionista festésmódban. Az említett festők pályája áthúzódik a két világháború közötti periódusba.
A szegénység, a kitaszítottság, a háború okozta szenvedés, a testi és lelki nyomorúság megrázó ábrázolása révén a Munkácsy-örökséghez, tájképfestészetével jobbára a francia naturalizmus hagyományaihoz kapcsolódik Mednyánszky László életműve. Drámai feszültségű figurális kompozícióinak, a csavargóképeknek, a háborús témáknak és expresszív erejű tájainak gazdag kollekciója reprezentálja művészetét.
1908-ban költözött Tornyai János Rudnay Gyulával Hódmezővásárhelyre, Pásztor János szobrásszal is ebben az időszakban kötöttek barátságot. Az alföldi iskola alkotóival (Endre Béla , Holló László, Koszta József, Mednyánszky László, Nagy István) karöltve illetve az ő művészeti örökségükön alakult meg a hódmezővásárhelyi művésztelep. 1934-ben, Tornyai János festői pályájának 50. jubileumi ünnepsége alkalmából megalakították Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Társaságot, melynek egyik lelkes alapítója és szervezője Kohán György volt. Nem előzmények nélküli, egyszeri alapítás eredménye a hódmezővásárhelyi művésztelep, egy folyamatos, időnként lanyhuló, máskor fellángoló művészetpártolás húzódik meg mögötte.
