Mint téma mindig az ember érdekelt. A képeimen kiüresedett terekbe
vetett alakok jelennek meg. Olyan archetipikus szereplők, akik bármely
ösztönlátomást kísérhetnek. Amikor a legegyszerűbb vonalat húzom,
és semmilyen egyedi, jellemző vonást nem használok, paradox módon
azt érzem a legszemélyesebbnek. A figuráim történetei mindenki
történetei. A személytelenség adja meg azt a szabadságot az
értelmezésben, amilyen felszabadulásra törökszem a festés aktusa által.
A redukáltság, a jelszerűvé vált sziluett-figurák tesznek lehetővé egy
olyan ábrázolásmódot, ahol a saját történeteim, szereplőim arcukat
és súlyukat veszíthetik. S habár a tudatalatti nem vonható ki a
valóság élményeiből,* a valóság élményei képesek eszközt adni annak
feldolgozására.

Mizser Fruzsina