Magyarország legnagyobb alapterületű hegyi romvárának megmentése újabb mérföldkőhöz érkezett. A szádvári várrom megmentése

A Nemzeti Kastély és Nemzeti Várprogram keretében a szádvári romvár biztonságosan látogatható lesz, valamint jelentős volumenű fal menekül meg a pusztulástól. Az Aggteleki Nemzeti Park területén, gyönyörű természeti környezetben található Szádvár értékmentő munkáihoz közösségi kezdeményezés hatására egyre többen csatlakoznak. Kelemen Bálint, a Középülettervező Zrt. (KÖZTI) építésze évek óta aktívan részt vesz a vár értékmentésében.

Szádvár építésének időpontja ismeretlen, először 1268-ban említették egy oklevélben. A várkomplexum két részből, a hegytetőt elfoglaló Felső-várból és a várhegy északi lábánál elterülő Alsó-várból áll.
1686-ban Bécsben úgy döntöttek – tartva tőle, hogy a vár újra a kurucok kezére kerül –, hogy le kell rombolni az amúgy hadászatilag már elavult várat. Fokozatosan a természet vette át az uralmat, a maradványok 1920-tól a határsávba kerültek. 2006-ban megalakult a várrajongó önkénteseket tömörítő Szádvárért Baráti Kör, a körülöttük létrejött széleskörű társadalmi összefogással megkezdődött legnagyobb hegyi romvárunk megmentése. Az értékmentő munka a Nemzeti Kastély- és Várprogrammal újabb fejezetéhez érkezett, a szakmai szereplőkkel kialakított jó kapcsolat pedig további lendületben tartja.

2006 óta a Szádvárért Baráti Kör tartja rendben a vár területét, lehetőség szerint pályázatokon próbálnak forrást szerezni egy-egy falszakasz, bástya megóvására.
Mérföldkőnek számított, hogy a projekt bekerült a Nemzeti Kastély- és Várprogramba. Ennek keretében alapvető célkitűzés volt a látogathatóság biztosítása a vár minél teljesebb bejárhatóságával és az Alsóvár ismertté tételével. Ennek érdekében kilátópontokat, pihenőterületeket, sétautakat, gyilokjárót, lépcsőt, kőtárat, esőbeállót, pihenőpadokat, zászlórudakat és a vár történetét bemutató információs táblákat létesítettek.

A kutatottság és a tudományos ismereteink jelenlegi szintjén hiteles épületrekonstrukció nem volt megvalósítható, illetve épületek, zárt terek létrehozásához az üzemeltetési feltételek nem voltak még adottak”– mutatott rá Kelemen Bálint, a KÖZTI műemlékvédelmi szakmérnök építésze.

Elkészült a vár teljes térszkenneléses felmérése, illetve a megelőző régészeti feltárás nyomán körülbelül a duplájára nőtt a vár régészetileg kutatott területe, ami számos építéstörténeti újdonságot is hozott, előkerült az Alsóvár kapuja és számos lőrés” – tette hozzá. A konzervált falak volumene mintegy megháromszorozódott, örökségvédelmi szempontból fontos objektumokat sikerült megmenteni a pusztulástól. Egyúttal fedett kőtárba került 26 darab, eddig a vár területén szétszórva heverő külön értéket képviselő nagyméretű, közel féltonnás faragott kőelem.

A Nemzeti Kastély- és Várprogramnak köszönhetően már most érezhetően megnőtt az érdeklődés a várrom iránt, tehát jelentkezett a beruházás turisztikai, örökségvédelmi haszna. Mindez egyértelműen bizonyítja az építészeti, műemlékvédelmi koncepció helyességét és az összefogásban rejlő erőt. A tettek mezejére lépő önkéntesek a tavaly zárult nagyobb léptékű konzerválás után sem pihennek, egy újabb falszakasz megóvását tervezik a Nemzeti Kulturális Alap pályázatának keretében.
forrás:magyarepitestechnika.hu